Megdobbanhat valaha egy jégbe zárt szív? Megváltoztathatja az egész varázsvilágot két ellenség szerelme? Rövid kis novella két ellenségről, megmentésről és a szerelemről. Hogy mi lesz a vége? MAjd kiderül! :)
Sok szeretettel Tőlem, dr aco-tól. :)

„Tudom, nincsen véletlen, hogy megvan írva a sorsunk
Szóval Te és én a jó
időben, a legjobb helyen voltunk...

Összeért a pillantásunk, Elkezdődött a végzet,
Aztán testet öltött a meztelenség,
Vagy csak álmodtam az egészet?

Szanaszét a franciaágy,
A ruhák lenn a földön,
Ma éjjel tiéd lehet mindenem, 
Ha cserébe téged kaplak kölcsön

Így jó nekem, vedd el az eszem,
Olyan rövid az élet.
Nálam a szíved, az enyém a tied legyen,
Te is ugyanazt érzed.

Édes szó, gyilkos vágy, de Ámor nyila ajándék,
És akkor jó, ha mindkettőnknek túl veszélyes ez a játék!

Így jó nekem, vedd el az eszem,
Olyan rövid az élet.
Nálam a szíved, az enyém a tied legyen,
Te is ugyanazt érzed.
Választ ne adj,
Karmolj, harapj,
Hogy érezzem,
Ahogy széttépsz a vágytól.
Úgy nevess, csókolj, szeress,
Nekem, nem, nem, nem elég a szádból!

Nem elég! Nekem nem elég a szádból!...”
 

/Road: Nem elég/

Bevezetés

Harry Potternek nem sikerült legyőznie Voldemortot, így a varázsvilágot a sötét mágia uralja. A halálfalók megölnek minden varázslót, aki nem hű a nagyúrhoz, kezdve a sárvérűekkel. Harry Potter és barátai bujkálnak, hogy majd egyszer megerősödve, ismét szembe szálljanak Voldemorttal. Mindeközben Draco Malfoy egy könyörtelen halálfaló lett, aki elfoglalta méltó helyét a nagyúr oldalán.

***

Hermione csuklyáját a szemébe húzva sietett az úton. Már csak pár méter és eléri a kijelölt helyet, ahonnan végre hoppanálhat, és biztonságban lehet, amikor véletlenül beleütközött egy előtte elhaladó alakba.

- Vigyázz már, te szuka. Nem látsz a szemedtől? – mondta az alak, és lerántotta a lány fejét takaró anyagot.

- Nocsak, nocsak… Kit látnak szemeim, csak nem a mi kis Hermione Grangerünket? – hallotta meg háta mögül a gúnyos hangot. – Jobban kellene vigyáznod magadra, sárvérű.

- Ismered őt, főnök?

- Sajnos – mondta lenézően, majd ördögi vigyor terült el arcán.

Draco végignézett a halálfalókon.

- Akartok egy kicsit szórakozni, mielőtt megölöm?

- Igen! – kiabálta az összes férfi.

Hermione nagyot nyelt, szíve megállt egy pillanatra, ám mire feleszmélt egy kéz kulcsolódott a karjára, és rögtön érezte a hoppanálással járó hirtelen rántást. Amikor megérkeztek, a váratlan földet éréstől elvesztette egyensúlyát, majd rémülten nézett fel a mellette guggoló fiú szürke szemeibe.

- Jó szórakozást! – köpte oda embereinek, majd elsétált tőle.

Hermione összeszedte magát, és felállt. Szétnézett a helységben, de egyáltalán nem tudta, hol lehet. Egy nagy szobában voltak, ahol mindössze egy kandalló, bőr kanapé és italpult volt. A falakon zöld alapon ezüst minta futott végig, a bőrülő éjfekete színe magára vonta a tekintetet. Draco könnyed eleganciával sétált el az italokig, ahol whiskyt töltött magának, majd leült a kanapéra.

- Kezdhetitek! – adta ki az utasítást.

- Te nem akarod főnök?

- Nem, meghagyom nektek. Inkább a műsorra vagyok kíváncsi.

Hermione ránézett, azonban mire megszólalt volna, az egyik halálfaló maga alá gyűrte. A szőke fiú italát kortyolgatva nézte a jelenetet, néha erősen megszorítva poharát. Ezt a pillanatot várta régóta, hogy végre bosszút állhasson ezen a sárvérűn, ám most, hogy itt volt a lehetőség, mégsem örült. Hét éven keresztül szinte nem volt olyan nap, hogy ne estek volna egymás torkának. Sokszor csak iskolaelsőségük miatt nem kerültek büntető munkára. Első pár évben rettentően gyűlölte, majd ahogy kezdett kamaszodni, a gyűlölet átváltott másba. Kezdetben úgy hitte, talán lehet valami kettejük között, de amikor megkapta a Sötét Jegyet, vágyai szertefoszlottak. Ki kellett zárnia fejéből a lányt, és tudta, ez csak úgy sikerül, ha Hermione meghal. Ha ő öli meg saját kezűleg, így majd elenyészik a szerelem is.

Közben a lány küzdött, ütött, rúgott, karmolt, harapott ameddig csak erővel bírta. Ám az egyik férfi nem tűrte tovább, és bénító átkot küldött rá, mire Draco felpattant a helyéről.

- Hé, ez meg mi volt?

- Elegem van az előjátékból. Inkább a lényegre térnék. – Lépett a lányhoz lehúzott nadrággal.

Draco ránézett a földön fekvő lányra. Ruhája rongyokban hevert, szája felszakadt, teste több sebből vérzett. Elöntötte a méreg, keze ökölbe szorult. Még mindig szereti, ennyi idő elteltével is. Nem érdekelte az éppen ujjai között széttörő pohár, és az apró, kezébe fúródó szilánkok okozta fájdalom. Csak a dühöt érezte. Mérges volt a lányra, a halálfalókra és saját magára. Vérző kezét figyelmen kívül hagyva lépett a földön heverő pároshoz.

- Állj! ... Azt mondtam, hagyd abba! – Lerántotta a férfit a lányról, aki kérdőn nézett rá.

- Mi van? Csak nem megesett a rajta a kicsi szíved? Oh, bocs, elfelejtettem, neked nincs is szíved – köpte neki a férfi.

- Ne játssz a tűzzel, mert könnyen megégetheted magad. És ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek már elégszer. – Azzal elővette pálcáját és a kopasz férfira szegezte. – Crucio!

A halálfaló teste összerogyott, és vonaglott a földön. Draco rezzenéstelen arccal figyelte annak kínjait. Néha megállt, akkor azt hitte a földön vergődő férfi, hogy vége, azonban pár másodpercen belül ismét érezte a fájdalmat. Testét mintha ezer meg ezer apró tű szurkálná. Amikor félig öntudatlan állapotba került, Draco abbahagyta a kínzást és megszólalt.

- Ez egy kis emlékeztető volt, hogy tudjátok, hol a helyetek. – Odalépett a lányhoz. - Meggondoltam magam, inkább az én játékom leszel estére. – Megragadta a karját és hoppanált vele a szobájába. Amikor megérkeztek, Hermionét az ágyra lökte és rámászott. Kezeit a feje fölött tartotta, egész súlyával ránehezedett, hogy mozdulni se tudjon alatta. Közelebb hajolt, és a fülébe suttogta:

- Menj, fürödj meg. Így nincs kedvem hozzád érni. – Lemászott róla és az egyik ajtóra mutatott. Amikor látta, hogy a másik nem mozdul, ingerülten felkiáltott. – Megmozdulsz végre?

- Nem. Így legalább nem nyúlsz hozzám.

- Figyelj, Granger. Nekem ehhez nincs gusztusom, de hidd el, a lent lévőknek van. Ha azt akarod, hogy visszavigyelek, akkor rendben.

Hermione maga elé bámult. Nem, nem akar még egyszer azok közé kerülni. Inkább ezzel a görénnyel, mint azokkal a mocskokkal.

- Na, hogy döntöttél? – tárta szét a karját.

- Rohadj meg Malfoy! – Felállt és bement a fürdőbe.

Levette magáról szakadt ruháját, és beállt a zuhany alá. Amikor végzett, magára tekerte a törülközött, és a tükörhöz lépett. Nem nyújtott szép látványt. Szája felrepedt, testét véraláfutások tarkították. Kifésülte vizes haját, majd kilépett a fürdőből.

Draco az íróasztalnál ült, kezében egy üveg whiskyvel. Szeme megakadt a lányon, de pillanatok alatt rendezte vonásait.

- Ott a ruhád. – Mutatott az ágyra, majd felállt és eltűnt a fürdőbe.

Hermione nézte az ágyra tett ruhát. Vékonypántos, fekete, csipke és selyem hálóing. Megtörölközött, és magára húzta. Gyönyörű volt, és az anyaga simogatta a testét, ahol a bőréhez ért.

Draco közben végzett a fürdőben, felkapta magára zöld alsónadrágját, és kilépett az ajtón. Szája tátva maradt, amikor megpillantotta a lányt. A fekete selyem lágyan omlott testére, körülölelve azt. Kihangsúlyozva formás melleit és keskeny derekát. Nem sokat takart, de nem is keveset, éppen annyit, hogy a ránézőnek megmozgassa a fantáziáját. Draco közelebb lépett, és ismét maga alá temette a lányt. Végigsimította testét, és megmarkolta a combját, miközben a nyakát csókolta. Hermione egész teste megmerevedett. A fiú ezt megérezve legördült a lányról, és lefeküdt az ágy másik végére.

Hermione kérdőn nézett rá.

- Nem fogok megerőszakolni egy nőt, főleg téged nem, akármennyire kívánlak. Feküdj le nyugodtan, nem érek hozzád. Aludj, mert holnap nem lesz részed könyörületben, azt előre megígérhetem.

Hermione az ágy másik végébe húzódott. Nem értette a fiú reakcióját, és nem értette saját magát sem. Igaz, hogy teste görcsbe rándult, de nem a félelemtől, hanem saját érzései ijesztették meg. Kívánta őt, jobban, mint régen az iskolában. Amikor Roxfortban voltak, sokszor vágyott arra, bárcsak úgy nézne rá is, ahogy a többi lányra, ne pedig úgy, mint egy sárvérűre, akit gyűlöl. Akárcsak egy éjszaka erejéig. Amikor kilépett a fürdőből, és meglátta Dracót félmeztelenül, testét egyből elöntötte a vágy. Válla széles, teste kidolgozott. Vizes haja a szemébe lógott, melyről egy vízcsepp gördült le, végigjárva a felsőtestét. Hermione követte szemével a vízcsepp útját, legszívesebben ott, akkor a víz helyébe lett volna, hogy ő is érezze Draco testét. Még most is azt akarja. Vágya erősebbnek bizonyult, mint józan esze. Erőt vett magán, és közelebb bújt a háttal fekvő fiúhoz. Átölelte, az egyik kezével ágyékát simogatta, nyelvével pedig a férfi nyakát cirógatta.

Draco megfordult, a lány fölé gördült, majd kezét a feje fölé emelte.

- Mit csinálsz? – kérdezte.

- Ne kérdezz semmit. Akarlak téged, most, itt – sóhajtotta.

Draco elengedte a kezét és folytatta,ahol előzőleg abbahagyta. Combját simogatta, közben nyakát, mellét csókolgatta, harapdálta, majd egyik ujjával a lányba hatolt.

Hermione felnyögött.

Draco kihúzta ujját, és ránézett.

- Te még szűz vagy? – kérdezte meglepetten.

- Igen – pirult el a lány.

Draco nem tudta mi történt vele, de hirtelen felugrott a lányról. Hermione még éppen időben kapta el a kezét.

- Ne, kérlek, ne. Akarom! Most, itt, jobban, mint bármi mást! – mondta.

Draco bizonytalanul, de ismét fölé térdelt. A füléhez hajolt, és lágyan suttogta.

- Nyugi, nem fog fájni. Csak lazulj el.

Ismét megcsókolta, ám most teljesen máshogy. Lassan ízlelgették egymás száját, majd nyelve végül utat tört magának. Keze a lány combjára csúszott, mire Hermione belesóhajtott a csókjukba. Szája és keze felfedezőútra indult a lány testén, majd megszabadította a ruhájától. Hermione is így tett, nyelvével végigjárta a fiú testét, közben lehúzta a nadrágját. Draco tovább csókolta, majd amikor úgy érezte, eléggé nedves, gyengéden belehatolt. Hermione ismét felnyögött. A fiú gyengéden mozgott benne, miközben lecsókolta a lány könnyeit. Hermione testében érződő fájdalmat hamar elnyomta a gyönyör érzése, ezzel egyre gyorsabb tempóra ösztönözve partnerét. Mohón falta ajkait, mialatt körmeivel végigszántotta a fiú izmos hátát. Draco ettől még jobban beindult és száját a lány melleire tapasztotta. Testük szinte eggyé vált, összhangban mozogtak, végül mindketten elérték a várt beteljesülést.

Hermione Draco mellkasán feküdt, amikor megkérdezte.

- Miért?

- Mit miért? – kérdezte, de valójában értette, mire gondolt a másik.

- Hát, hogy miért hoztál ide? Mármint hozzád, és miért nem engedted, hogy azok a halálfalók megerőszakoljanak?

Draco a plafont nézte, majd megszólalt.

- Őszintén, nem tudom. Talán megsajnáltalak, ami ugye lehetetlen, mivel nekem nincs szívem – mondta gúnyosan.

- Ne mondd ezt, Draco. Most bizonyítottad be – simított végig a férfi mellkasán.

- Ez már nem számít. Holnap akkor is el kell vinnem téged a Nagyúrhoz.

- Tudom. – Hajtotta fejét a mellére. – De kérlek, ne beszéljünk most erről. Hagy maradjon szép ez az este.

Hermione szeméből könny csordult ki, amit Draco ujjával letörölt, ám azok minduntalan utat törtek maguknak. Egy idő után azonban megálltak, és a fiú már csak Hermione egyenletes szuszogását hallotta.

- Álmodj szépeket kislány. Neked már csak azok maradtak. – Szíve összeszorult és szeméből kibuggyant egy kósza könnycsepp, amit gyorsan letörölt, majd ő is álomba merült.

Másnap reggel Hermione mosolyogva ébredt, hiszen emlékeiben élt még édes álmának az emléke. Nyújtózott egyet, majd kinyitotta a szemét. Arcáról leolvadt a mosoly, hiszen eszébe jutottak a tegnap történtek. Draco már nem volt az ágyban. Nem bánta meg, amit tegnap tett, hiszen ez volt élete legszebb éjszakája. Hiába, hogy egy olyan emberrel, akit gyűlölt. Igen, gyűlölt, múlt időben. Már nem gyűlöli, a tegnapi este után nem tudja, hiszen bepillantást nyert a fiú valódi énjébe. Rájött, hogy teljesen félreismerte. De ez már mindegy, nemsokára úgyis Voldemort elé viszi. Szétnézett a szobában és megpillantotta az ágy mellé készített ruhákat. Végigfuttatta rajtuk a tekintetét, és kiválasztott egy kényelmes darabot. Elindult a fürdőbe, letusolt, felöltözött és visszament a szobába. Amikor kilépett, Draco már várta, hanyagul keresztbefont kézzel, a falnak dőlve.

- Gyere, a Nagyúr látni kíván.

Hermione nagyot sóhajtott, bár már beletörődött sorsába. Odalépett a fiúhoz.

- Indulhatunk.

Draco megfogta Hermione karját, és magához rántotta.

- Hidd el, sajnálom. – Két keze közé fogta a lány arcát, majd gyengéden megcsókolta.

Amikor elszakadtak egymástól, Hermione a fiú mellére hajtotta fejét és halkan mondta.

- Tudom.

Beléptek a terembe, majd Voldemort elé járultak. Draco meghajolt a Nagyúr előtt, magával rántva Hermionet.

- Áh… Granger kisasszony, milyen kellemes meglepetés, hogy itt üdvözölhetem köreinkben.

A termet gúnyos kacaj töltötte meg.

- Hát még én mennyire örülök – vágott vissza.

- Úgy látom, jól felvágták a nyelvét. Lehet nem volt elég szörnyű az éjszakája – nézett szúrós szemmel Dracóra. – Szóval, elmondja, hogy hol vannak a kis barátai, vagy inkább meghal. Mondjuk az az igazság, hogy így is, úgy is eltávozik az élők sorából, csak olyan nagylelkű leszek, hogy eldöntheti, mily módon. Gyorsan, fájdalommentesen, vagy lassan és kínok között.

- Ez a két lehetőségem van? Akkor köszönöm, de inkább a másodikkal élnék – erőltetett hangjába magabiztosságot, bár egész testében remegett a félelemtől. – Soha nem árulnám el a barátaimat.

- Ha így gondolja, akkor legyen. Draco, mivel te szerezted ezt a szép kis zsákmányt, ezért megadom a lehetőséget, hogy te kínozd meg.

Eljött az idő, amitől Draco tartott. Már sok embert kínzott halálra, de őt nem akarta. Inkább ölne meg még egyszer annyit, mint ezt az egy lányt, de meg kell tennie. Inkább neki, mint másnak, mert azok könyörtelenebbek lennének vele. Kimondta az átkot.

- Crucio!

Hermione megmerevedett, majd megvonaglott. Száját összeszorította, nem adja meg azt az örömet, hogy sikoltani hallják. Egész teste égett a fájdalomtól. Aztán abbamaradt. Meghallotta Voldemort hangját:

- Hol vannak a barátai?

- Nem mondok semmit – szűrte fogai között.

- Draco, folytasd!

- Igen, Nagyúr. Crucio!

Hermionét ismét elöntötte a fájdalom. Néha azonban átfutott rajta egy-egy hűsítő szellő, mely tompította fájdalmát.

- Draco, ő csinálja ezt, hogy ne szenvedjek annyira – gondolta.

Igaza volt, a fiú, amikor csak tehette, a kínzó átok mellé küldött egy fájdalomcsillapító bűbájt, így könnyítve a fájdalmát.

- Még mindig nem hajlandó válaszolni a kérdésemre?

- Nem… - nyögte.

Nagy fájdalmai voltak, nehezére esett minden egyes szót kiejteni a száján.

- Nem tudom… hol vannak... de… ha tudnám… sem… mondanám… meg.

Voldemort szeme idegesen villant.

- Draco. Öld meg!

A fiú bólintott, közelebb lépett a lányhoz. Hermione ráemelte tekintetét.

- Köszönöm. Szeretlek.

Draco becsukta szemét és kimondta a halálos átkot.

***

Pár évvel később

„…Egymás mellett egy ágyban, most ugyanarra gondolunk,
Hogy te és én megint jó időben a legjobb helyen vagyunk...

Így jó nekem, vedd el az eszem,
Olyan rövid az élet.
Nálam a szíved, az enyém a tied legyen,
Te is ugyanazt érzed.
Választ ne adj,
Karmolj, harapj,
Hogy érezzem,
Ahogy széttépsz a vágytól.
Úgy nevess, csókolj, szeress,
Nekem, nem, nem, nem elég a szádból!

Úgy nevess, csókolj, szeress, nem, nem, nem...

Úgy nevess, csókolj, szeress,
Nem elég a szádból!”

/Road: Nem elég/

Draco zihálva ébredt föl az éjszaka közepén.

- Már megint az a rémálom? – kérdezte egy női hang, és felült férje mellett.

- Igen, már megint. - Dőlt Hermione nyakába. - Szeretlek. Mi lett volna, ha megteszem?

- Cssssss. Nincs semmi baj. Nem tetted meg, helyettem megölted Voldemortot. Nyugodj meg, szeretlek nagyon – ölelte át.

A férfi kibontakozott az ölelésből és pajkos mosollyal az arcán a nőre nézett.

- Tudod, hogy tudnál megnyugtatni a legjobban?

- Na, hogy? – incselkedett Hermione.

- Így! - Rántotta maga alá feleségét és megcsókolta, majd a nyakát vette célba.

- Ne, Draco. A kicsik felébrednek – nézett a szobában álló két gyerekágyra.

- Nem fognak. – Azzal elővette pálcáját és maguk köré vonta a hangtompító bűbájt.

- Te mindig eléred, amit akarsz?

- Igen, hisz egy Malfoy mindenáron megszerzi, amit akar – súgta a fülébe. – Érti, Mrs. Malfoy?

- Értem, Mr. Malfoy – mondta, majd átadta magát férje gyengéd érintéseinek.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés