7. fejezet

„Időről időre valamennyien csúnyán viselkedünk. Olyasmit teszünk, amit aztán kétségbeesetten szeretnénk meg nem történtté tenni. A megbánás is része - más mindennel együtt - annak, akivé válunk.”

/Libba Bray/

Draco bár már nyugodtabb volt, mint pár órával ezelőtt, mégsem tudott rendesen aludni. Szinte félóránkét ébredt fel, így már inkább meg sem próbálkozott az alvással. Elmormolt egy varázsigét, majd pillanatokon belül megjelent szemei előtt a pontos idő, miszerint négy óra múlt. Hétkor van reggeli, addig még bőven volt ideje, így folytatta azt, amit eddig is csinált, ha éppen nem tudott aludni, tehát gondolkozott. Most azonban nem apjáról, a családjáról, Voldemoltról vagy éppen a halálfalókról, hanem Hermionéról. Egész este a lány járt az eszében, mi több, amióta a vonaton találkoztak, azóta szinte folyamatosan.

- Nyugi Draco, csak azért gondolsz rá, mert felidegesített, és csak a megfelelő bosszún töröd a fejedet – mondta magának hangosan. – Tényleg bosszút akarok rajta állni? – tette föl a kérdést. – Hát persze. Meg kell fizetnie, velem senki nem viselkedhet így. A bosszúm édes lesz és fájdalmas - mondta élvezettel, de a végére ismét elbizonytalanodott. - De miért? Egyszerűen csak megátkoznám, ahogy másokat is szoktam. Miért nem választom az egyszerűbb megoldást? Miért akarom most máshogy megbüntetni? És már megint rá gondolok – csapott idegesen ágyára, majd arcát a párnájába fúrta. – A francba, a francba, a francba.

Ismét felvillantak előtte a számok, ami szerint már elmúlt öt óra. Észre sem vette milyen gyorsan elrepült az idő. Felpattant az ágyról, és elindult a fürdő felé, mást úgyse tud csinálni, így legalább megfürdik reggeli előtt, és marad még ideje egyéb dolgokra is.

Komótosan lépdelt a folyosón, majd mikor elért a fürdő elé, lenyomta a kilincset és belépett az ajtón. Szájtátva bámulta a kádban fekvő lányt, aki valószínűleg nem hallotta meg az érkező „vendéget”, elvégre ki gondolta volna, hogy pont itt futnak össze.

Draco ekkor ráeszmélt, hogy itt a nagy lehetőség, most végre behajthatja rajta a tegnap esti kis akcióját.

Becsukta mag mögött az ajtót, azonban a zár hangos kattanása felriasztotta a lányt.

Hermione hátra pillantott válla fölött, és már fordult volna a fiú felé, hogy leteremtse, amikor a felismerés villámként hasított tudatába. Itt van anyaszült meztelenül a fürdőben egy fiúval, akivel álmában együtt volt, és akit legkevésbé szeretett volna látni jelenleg. Ráadásul Draco nem viselt mást, csak egy pizsamanadrágot, így látni vélte a fiú széles vállait és izmos, szálkás felsőtestét. Most döbbent csak rá, hogy a nyeszlett görényből, egy igen kívánatos testű férfi vált, akiért hát valljuk be, nem hiába bomlanak a gyengébb nem képviselői. Emlékképek ezrei özönlöttek a fejébe, melyeken újra és újra átélte, álmának minden egyes képkockáját, amit ezzel a testel művelt. Hirtelen úgy érezte, testéből minden vér az arcába tódul, és képtelen egy normális épkézláb mondatot kinyögni, ám végül sikerült összehoznia.

- Malfoy, nem látsz a szemedtől? Foglalt a fürdő, húzz el innen.

- És ha nem akarok? Különben is, nekünk még van egy kis bepótolni valónk. Emlékszel kislány? – Megindult a lány felé, lassan, egyre közelebb került hozzá, mígnem belépett a medencébe és a griffendélest vette célba.

Hermione megremegett, előbbi magabiztossága elillant, és ismét félelem lett úrrá rajta, ahogy a másik közeledett felé. Draco odaért hozzá, egyik kezével megtámaszkodott a medence szélében, másik kezével a lány fürtjeit tekergette.

- Tegnap este vártalak. Annyira jó mókát találtam ki kettőnknek, csak te nem jöttél. De nem baj, most bepótoljuk – hajolt közel a lányhoz és gyengéden beleharapott a nyakába.

Hermione nem tudta mit csináljon, teljesen lebénult a félelemtől. Máskor simán rúgott vagy ütött volna, de most nem tudott. Amióta meglátta a fiút, folyton az álom járt a fejében, amitől teljesen leblokkolt.

- Ez nem lehet, nem történhet meg. Csak egy álom volt, nem valóság, nem csinálhatod ezt – motyogta magában.

A fiú közben egyre erősebben harapta nyakát, a vállát. Felnézett, megfogta a lány állát, így kényszeríttette, hogy a szemébe nézzen.

- Ne félj, nem fog fájni, jól fogunk szórakozni. Persze csak ha jó kislány leszel, és követed az utasításaimat – mondta és megcsókolta, Hermione azonban nem viszonozta. – Megmondtam, nem fog fájni, ha jól viselkedsz. Rajtad áll, hogy milyen módon, és meddig megyek el. Gondolkozz el ezen egy kicsit– sziszegte ingerülten Draco. – Azt akarom, hogy csókolj meg!

Hermione összeszorította száját, és elfordította a fejét, mire a fiút ismét elöntötte a méreg, és kezével erősen megszorította a lány nyakát.

- Rossz döntés, de te akartad. Én megpróbáltam, megadtam neked a lehetőséget, de te nem éltél vele. Öreg hiba. Mostantól viseld tetteid következményét.

Erőszakosan megcsókolta, közben egyik kezét nyakán hagyta, másik kezével durván simogatta a lány testét. Először csak a hátát és fenekét, majd mellét is tenyerébe vette. Hermione próbálta ellökni magától, rúgott, karmolt, azonban minden próbálkozása kudarcba fulladt. Tüdeje égett az oxigén hiánytól, utolsó lehetőségként beleharapott a fiú szájába, mire az felszisszent és elhúzódott tőle. Ajkából vér buggyant elő.

- Ez nagyon rossz ötlet volt, kislány.

Kicsit hátrébb lépett a lánytól, és lehúzta nadrágját, mire annak szemei elkerekedtek.

- Mit akarsz csinálni?

- Szerinted? Most megnézzük, hogy mennyire igazak a pletykák a mugli származású nők tudásáról.

- A nagy Draco Malfoy és egy sárvérű? Gondold át még egyszer, mi lesz, ha ez kiderül.

- Ez csak szex Granger, nem kell mögé túl sokat gondolni. Szerinted az aranyvérűek nem csinálnak ilyeneket? Mert, akkor nagyot tévedsz. Mindenkinek vannak sárvérű ribancai, akik inkább a megaláztatást választották, mint a halált. Még apámnak is, aki látszólag tökéletes házasságban él anyámmal, sőt mi több, elárulok neked egy nagy titkot… még a Nagyúr is eljátszogat néha napján egy-két ilyen lotyóval.

Hermionében tudatosult, hogy a mardekáros mennyire komolyan gondolja ezt az egészet, és hogy akár azonnal, lelkiismeret nélkül megerőszakolná őt. Szemében könnyek gyűltek, újra úrrá lett rajta a félelem, majd utolsó lehetőségét kihasználva próbált a fiúra hatni, ám reménytelenül.

- Ne… kérlek, ne csináld.

- Előbb kellet volna gondolkoznod. – Azzal háttal fordította a lányt és nekilökte a medence szélének, hátulról átölelte, két kezével simogatta, ekkor Hermione érezte, ahogy Draco kemény férfiassága a hátához nyomódik. A fiú keze közben már a belső combját markolászta, majd a lány legérzékenyebb pontjához ért. Hermione amilyen erősen csak tudta, összeszorította lábát és kezével megfogta a fiú kezét. Teste rázkódott a félelemtől és a sírástól.

- Kérlek… Malfoy! – zokogta.

Drcao, mint aki Imperius-átok hatása alól szabadult, hirtelen észbe kapott, elhúzta kezét a lánytól, és hátrálni kezdett.

- Mi a jó büdös franc ütött belém? – hebegte. – Menj innen! Hallod? Takarodj! – kiáltotta a lánynak.

Hermionénak sem kellett kétszer mondani, azon nyomban kiugrott a vízből, majd épphogy csak egy pillanatra, de mégis visszafordult. Látta, ahogy Draco elfordul tőle, és kezét összeszorítja, de nem foglakozott vele, csak gyorsan maga köré csavarta törülközőjét, és kirohant a fürdőből.

Amint Draco meghallotta az ajtócsapódást, ökölbeszorított kezével a csempébe boxolt. Valamit tennie kellet, hogy megnyugtassa magát.

- Hogy mehettem el idáig? Nem így képzeltem, csak meg akartam leckéztetni Grangert, hogy tudja, velem nem szórakozhat - mondta. De tudta, amikor meglátta és megérezte a bőre finomságát, egyszerűen nem tudott ellenállni, akarta mindenestől. Minden igaz volt, amit mondott neki, nem érdekelte, hogy elárulja a családját, sőt az összes aranyvérű családot, csak Hermionét akarta. A haja, a bőre illata, a félelme teljesen felizgatta. Nem akart mást, csak hogy az övé legyen, és ezért majdnem erőszakkal magához láncolta.

- Hülye, hülye, hülye – ütött ismét a csempébe.

Tudta, hogy Hermione még szűz, hiszen érezte a lány remegéséből, és ahogy lába közé nyúlt. Ez még jobban felizgatta, és teljesen elvesztette uralmát a teste fölött. Mintha kikapcsolt volna az agya és csak egy dolgot szajkózott folyamatosan:

- Meg kell tenned… el kell venned… a tiéd kell, hogy legyen…

Egyedül a lány könyörgése zökkentette vissza a való világba, amitől észbekapott és elhátrált tőle.

Jelenleg itt áll, törött csempedarabok között, egyedül a vízben, melyet a kezéből folyó vörös vér, színez egyre sötétebbé. A fájdalom lassan erősödik, átvéve méltó helyét, és visszazavarva gondolatait agya egy mélyebb zugába, ahonnan majd később ismét előhúzhatja. Most elsősorban lüktető kezével kell törődnie, utána jöhet az önmarcangolás.

Kilépett hát a vízből, megtörölte magát és felöltözött, majd elindult a gyengélkedő felé. Amikor Madam Pompfrey megpillantotta, nyomban odasietett hozzá, és azonnal kezelésbe vette. Valamit bőszen magyarázott, Draco azonban egy szavára sem figyelt, csak akkor hallotta meg, amikor a javasasszony valami löttyöt öntött a kezére, amitől felszisszent.

- Mondja, Mr. Malfoy mit csinált, hogy a keze így néz ki?

- Semmit.

- Azt látom.

- Ne kérdezgessen már annyit, inkább csinálja a dolgát – rivallt rá az asszonyra.

- Nézze fiatalember… tudnom kell, hogy mi történt. Nem mindegy hogy mi okozta ezeket a sérüléseket. Máshogy kell kezelni, ha átok okozta, és máshogy ha nem. Ugye maga sem szeretné, ha véletlenül plusz végtagja nőne, vagy esetleg még rosszabb történne!?

Draco fújtatott egyet, majd pökhendi módon megszólalt.

- Összetűzésbe keveredtem a csempével... de én nyertem - húzta el a száját.

- Azt kétlem – mondta szórakozottan a boszorkány.

- A csempe daraboka tört, én viszont még élek.

- Igen Mr. Malfoy, de a maga csontjai is darabokra törtek, úgyhogy készüljön fel, fájdalmas egy menet lesz.

Draco lehunyta szemét, és összeszorított fogakkal tűrte a fájdalmat, mivel az asszony igazat mondott, rettentően gyötrelmes volt, főleg miután megitta a csontforrasztó bájitalt.

- Készen is van Mr. Malfoy, most pedig pihennie kell, azonban nem engedhetem el, legalább huszonnégy órát itt kell töltenie. Ezt igya meg, ettől kicsit lenyugszik, és nem érzi úgy a fájdalmat.

- Nagyszerű - mondta unottan a mardekáros, majd egy húzásra lenyelte az italt.

- Legalább legközelebb kétszer is meggondolja, mielőtt kikezdene egy újabb, harcias kedvű csempével – mosolygott az asszony, majd látván, hogy a fiú egyből elaludt, kilépett a gyengélkedő ajtaján.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés