6. fejezet

„Nincsen rossz álom. Mert amikor álmodunk: azt jelenti, hogy még élünk. A halottak nem álmodnak, mert hiszen ők már mindent tudnak. Tehát a legrosszabb álom sem jelenthet egyebet, mint azt, hogy nem léptük át a halál néma kapuját...”

/Barta András/

- Ne, ne, ne

Hermione verejtékben úszva riadt fel álmából, majd azonnal pálcájáért nyúlt, gyorsan fényt varázsolt. Riadttan pillantott körbe, megbizonyosodva arról, senki sincs a szobájában. Só ízét érezte ajkain, ekkor vette csak észre, hogy könnyei csendesen folynak le arcán.

- Csak egy álom volt, egy rossz álom, nincs semmi baj – nyugtatta magát, ám nem sok sikerrel. Ilyenkor örült volna, ha a toronyban lenne, ahol felkelthetné Ginnyt, hiszen őrá mindig számíthatott. Tudta, most is megnyugtatná a közelségével is.

Egy órányi keserves sírás után sikerült lehiggadnia. Pálcájával megjelenítette az időt, hajnali öt óra volt. Fél óra múlva amúgy is kelni szokott, ezért úgy gondolta, hogy nincs értelme visszafeküdni, helyette inkább elmegy a prefektusi fürdőbe, vesz egy gyógynövényes fürdőt, hátha ellazul és megnyugszik tőle. Mire észbekapott, már a fürdő ajtajánál találta magát ruháival és fürdős cuccaival a kezében.

A víz kellemes melege, és a gyógynövények bódító illatának egyvelege teljesen ellazították. Érezte, ahogy fáradt végtagjai megkönnyülnek, gondolatai megnyugszanak. Minden rosszat kizárt a fejéből, csupán a szép emlékeket idézte fel újra és újra. Merengéséből végül az ajtó halk záródása rántotta vissza.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés