4. fejezet

„Nincs jó és rossz, csak döntések és következmények.”

/Andrzej Sapkowski/

Épphogy elment Draco, Hermione fülét léptek zaja csapta meg az ellenkező irányból.

- Hermione, jól vagy? Már mindenhol kerestelek.

A lány hátát a falnak döntve zihált, miközben kezével nyakát simogatva próbálta kiszáradt tüdejét újra megtölteni levegővel. Fájt neki. Egy pillanatra megijedt Malfoytól, hiszen látott a szemében valami furcsa csillogást, de nem tudta volna megmondani, hogy pontosan mit. Felnézet a közeledő alakra, szeretett volna egyedül lenni, de mégis megörült, amikor meglátta a vörös fürtös lányt.

- Szia Ginny – erőltetett mosolyt az arcára – Persze, csak… csak kicsit ki kellett szellőztetnem a fejemet – lépett közelebb Ginnyhez, és megölelte.

Ginny már jó ideje Hermione legjobb barátnőjének számított. Nem mintha lehetne különbséget tenni közte és a fiúk között, de azért vannak olyan dolgok, amit csak egy lánnyal lehet megbeszélni, így sokszor tartottak egész estés traccs partikat.

- Biztos minden rendben? Előbb voltam a fiúknál, ők mondták, hogy eljöttél, és nem tudják hol vagy. Aggódnak érted. Mi történt?

- Áh, semmi különös, csak Ronnal összekaptunk egy kicsit – mondta Hermione. – De már nem számít.

- Gondolhattam volna, hogy már megint az idióta bátyám a bűnös. Ne is foglalkozz vele, tudod, hogy milyen kretén. Most már menjünk vissza, mert nemsokára Roxfortba érünk, és még át kell öltözünk. Beszélgettem Harryval, és annyi mesélnivalóm van – mosolygott Ginny, miközben megfogta barátnője kezét és magával húzta.

Miután leszálltak a vonatról üdvözölték régi barátjukat Hagridot, majd jót nevettek az elsősök arcát látva, akik bizonytalanul méregették a félóriást. Sokan féltek tőle termete miatt, ők azonban tudták, hogy valójában milyen „nagy” szíve is van a hatalmas embernek. Amint az elsősök Hagrid köré gyűltek, hogy eljussanak az iskolába, ők is elindultak szabad fiákert keresni. Mindeközben Hermione nem is vette észre, hogy minden mozdulatát egy szürke szempár figyeli. Amikor kicsit közelebb került barátaihoz vagy megölelték egymást, a szempár haragosan villant a lányra és annak barátaira, ezt azonban a nagy tömegben senki sem vette észre, csupán egy magas, barna hajú fiú, Blaise Zambini.

Azt est további része a megszokott koreográfia szerint zajlott. Először az elsősök beosztása a négy házba, majd a lakoma, miközben egymást túllicitálva mesélték egymásnak nyári élményeiket. A vacsorát követően a felsőbb éves diákok, illetve az elsősök a prefektusok vezetésével felvonultak saját körleteikbe, akiknek mára csak ennyi feladat jutott, hiszen ezen az éjszakán nem kellett járőrözniük, mert első nap a tanárok vállalták a felügyeletet. Nekik csak holnaptól kellett, aminek Hermione most kivételesen nagyon örült, mert rettentően fáradt volt. Lefeküdt az ágyába, nem akart mást, csak aludni, kipihenni magát, és hogy elfelejtse a vonaton történteket. Nem kellet sokáig várnia, hamarosan az álom utat tört magának, és pár percen belül átadta magát az alvás jóleső érzésének.

***

Az első tanítási nap gyötrelmesen telt, mind a tanárok, mind a diákok részéről. Az ifjú boszorkáknak és varázslóknak nehéz volt ismét belefogni a tanulásba, és koncentrálni a különböző, hol az ismétlésektől unalmas, hol az új tanagyag nehézségétől szenvedő órákon. De a tanároknak is meggyűlt a bajuk a fiatalokkal, nem győzték őket fegyelmezni és extra házikkal bombázni, már az első napon. Mindenkinek kell egy pár nap, és utána minden visszaáll a rendes, megszokott kerékvágásba.

Elérkezett az est, és Draco magabiztosan sétált a folyosón. Egész nap erre várt, most végre befejezheti azt, amit a vonaton elkezdett. Nem menekülhet előle Granger, végre megmutatja neki, vele nem lehet packázni. Egész délelőtt hallgatag volt, hiszen koncentrált, készítette a tervét, hogyan fogja a griffendéles lányt megleckéztetni. Délutánra az ördögi terv elkészült: tesz egy pár kört, majd megkeresi a lányt és onnantól pedig úgy alakulnak a dolgok, ahogyan a lány szeretné… Pontosabban mondva, ahogy az viselkedik. Ha engedelmes kislány lesz, akkor lehet, hogy hamar elengedi, hisz a vonaton már úgy is ráijesztett, akkor látta a félelmet a szemében. De ha nem engedelmeskedik – aminek hát valljuk be sokkal nagyobb az esélye – akkor rossz lesz neki, nagyon rossz.

Megtette a tervezett köröket, és ez idő alatt, előzőleg szépen felállított terve, teljesen összeomlott. Egyetlen egy kószáló diákkal sem találkozott, akit megleckéztethetett volna, így egyetlen szórakozási lehetősége Granger maradt. Ezért pár órával ezelőtti gondolatait hamarjában elvetette, minek helyére új terv készült: ha jó kislány lesz, ha nem, ő akkor is kiszórakozza magát, és megmutatja a lánynak, hogy vele nem lehet csak úgy, büntetlenül szemtelenkedni.

Elért a kiválasztott folyosóra és nekidőlt az egyik oszlopnak. Nem kellett sokat várni, 10 perc múlva meghallotta háta mögül az egyenletes léptek zaját, mire azon nyomban megfordult. Pillanatokon belül elöntötte a méreg, amikor megpillantotta prefektus társát, ugyanis nem Hermione volt az, hanem a Hollóhátas lány, akinek tudását Blaise oly nagyon dicsőítette vonaton.

- Te meg mit keresel itt? – vetette oda nem túl kedvesen a lánynak. – Hol van Granger?

- Szia Draco – mosolygott az mégis a fiúra – Hermione nem érezte jól magát, ezért megkért, hogy ma cseréljünk, így én jöttem helyette – kacsintott a fiúra.

Draco tudta, most kezdett ki vele a lány, és egyben felajánlotta magát. Csak bemennek egy terembe, vagy egy eldugott folyosóra, és azt csinálhat vele, amit csak akar. Igen csábító ajánlat volt, hiszen a lány nem volt éppenséggel ellenére. Magas, persze nála alacsonyabb, hosszú szőkésbarna haja a derekát súrolta, nagy zöld szemeiben látni lehetett a vágyat, melyet a fiú keltett benne. Dereka vékony volt, mellei formásak. Bármikor elfogadta volna a lányt egy-két éjszakára… kivéve most.

Dühös a lányra, amiért ő van itt, és amiért így átverte és akaratlanul is kijátszotta az elképzelését. A hollóhátas lány mindeközben közelebb lépett, és hosszú ujjaival kecsesen végigsimított Draco mellkasán, mire az megfogta két kezével, és erőteljes lökéssel eltolta magától.

- Most nincs kedvem ribancokhoz – mondta, és faképnél hagyta a meglepetten, tátongó boszorkányt.

Ment még pár kört, hogy lenyugodjon, közben gondolatai végig Hermione körül jártak.

- Kis számító. Hm… most tönkre tetted az egész estémet, de ezt még megbánod, esküszöm, hogy megfizetsz ezért. Azt hiszed, megmenekülhetsz előlem? Hát tévedsz Kiscsillag. Tudod, jobb lett volna ma túlesni rajta, de te nem akartad, hát viseld a következményeket. Sárvérű Granger! Sajnálattal közlöm, listám élére léptél, és ez még fájni fog neked – gondolta magában prefektusi szobájába menet, miközben elhaladt a lány ajtaja előtt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés